Száz euró (részlet)

Sonja Blonde

   Március elsején délután fél hatkor szállt le a gép a kis szigeten, amelyet már második napja burkolt finom porfelhőbe a calima. A repülőtér zsongott a sok, frissen érkező magyar turistától. Nagy részük hangosan, hogy mások is jól hallják, taglalta útitársaival, hová, melyik városba készül, és mennyi időt fog ott eltölteni. Főleg azok, akik Melindához hasonlóan először érkeztek az örök tavasz szigetére.
   A lány izgatottan lépett ki az épületből. Arcát azonnal megcsapta a forró, Afrikából érkező levegő. A perzselő hőség Melindának nagyon jól esett a hideg, esős idő után. Mosolyogva gyűrte bele a kabátját a bőröndjébe, és vette vállára a kis méretű hátizsákot. Határtalan boldogság lett rajta úrrá a pálmafákkal szegélyezett út láttán, amely a repülőtér mentén húzódott végig, egészen az autópályáig. Tibor pontos utasítást adott neki, hogy hányas számú buszmegállónál kell a zebra mellé állnia.
     A fiú rutinosan rótta a köröket, és hajtott el úja és újra az épület előtt, amíg meg nem látta a huszonhármas tábla alatt álló Melindát. Kitette az elakadásjelzőt, egy pillanat alatt a csomagtartóba lendítette a két bőröndöt, kinyitotta az ajtót lánynak, és mire az becsatolta magát, már folytatta is az útját. Eközben senki sem dudált vagy káromkodott. Az autók kikerülték őket a szűk, kétsávos, egyirányú úton, és mentek tovább. A legtöbben általában így oldották meg az utasfelvételt, vagy éppen ellenkezőleg, a kiszállást. Főként azok, akiknek nem volt taxiengedélyük, és nem akartak feltűnést kelteni.
   – Nagyon fontos – vágott is a közepébe Tibor, amint kattant a biztonsági öv csatja –, én az unokatestvéred vagyok, és jöttél meglátogatni. Még nem tudod, meddig maradsz, mert lehet, hogy egy fontos munka miatt néhány napon belül haza kell menned. Ezért nincs jegyed vissza. Érted?
Melinda szóhoz sem jutott.
   – Nem szokott gond lenni – folytatta a fiú –, de jobb a biztonság. Ez a fuvar most neked kedvezményesen huszonöt euró, majd légy szíves, csusszantsd be a kesztyűtartóba. Van ott egy füzet, az alá kérlek. Vagy kell visszaadni? Mert akkor itt a könyöklőben van egy hamutartó, abban van apró. Nézd meg, elég-e – hadarta szinte levegővétel nélkül.
   Melinda egy pillanatra lemerevedett.
   Álmában sem gondolta, hogy Tibor pénzért megy ki elé a reptérre. Minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy döbbenetét és csalódottságát leplezze. Hiszen honfitársak…a főnöke unokaöccse…
   A fiú mindebből semmit sem vett észre. Számára az volt a természetes, hogy ingyen a kisujját se mozdítja meg, főleg nem turistáknak. A gazdag fajtáról nem is beszélve. Nekik minden kétszer annyiról indult. A reptértől mindössze tíz kilométerre fekvő településre általában tizenöt euróért vállalt fuvart, de miután a lány az egyik tulajdonosa az ország legnagyobb papír-írószer nagykereskedésének, először harmincat akart tőle kérni. A tapasztalatlan Melinda nem mostanában fogja megtudni, hogy ennyiért a taxi a sziget másik végébe is elviszi.

   A lány elégedetten állt az egyszobás, újszerű, modern bútorokkal berendezett apartman nappalijában. Mosolyogva nézett körül új élete első állomásán. A következő pillanatban pedig már az erkélyről szemlélte a kilátást. Az óceán ugyan nem látszódott, de kárpótolta a tudat, hogy az épület másik oldalára eső udvaron egy fűtött medence várja, hogy belecsobbanjon. Bár a hőmérő huszonöt fokot mutatott, sokkal melegebbnek érezte a levegőt. Alapvetően nem szerette a szelet, de most jól esett neki. Eljött a pillanat, amelyet azóta várt, hogy meglátta a vőlegényét és a legjobb barátnőjét szexelni. Ezen a szigeten végre nem kell leszegett fejjel mennie az utcán. Itt nem tudják, hogy becsapták, kijátszották, megalázták, elhagyták. Nem néz rá senki együttérző, sajnálkozó pillantással, és nem kérdezik meg folyton, hogy feldolgozta-e már a történteket. Gyűlölte, hogy mikor már éppen sikerült néhány napot eltöltenie úgy, hogy nem lebegett a szeme előtt Gábor élvezettől eltorzult arckifejezése, valaki mindig emlékeztette rá. Ezen a szigeten ő csak egy fiatal lány, semmi több. Nem is sejtette, mekkora szabadság ismeretlennek lenni.
Felvette a fürdőruháját, nyakába akasztotta a törölközőjét, és vidáman indult el a medencéhez.

   Tibor egykedvűen figyelte Melindát, aki lelkesen mesélt a családjáról. A csuklóján lévő drága ékszeróráról, finom kézmozdulatairól, ruhájáról messziről látszott, hogy jómódban él. Egy kedves, bájos, naiv, gazdag, fiatal lány, aki mindig mástól várja, hogy megoldja az életét. Amíg hallgatta, azon tűnődött, vajon Melinda tisztában van-e vele, hogy a szatén felsőjén mennyire meglátszik az izzadság. A lány karja alatt méretes folt árulkodott arról, hogy melege van. A szűk, ujjatlan felső előnytelenül összenyomta a melleit, amelyek a hónaljánál próbáltak utat törni maguknak.
   – Edittel találkoztál már? – szakította félbe egy idő után a vidáman csevegő lányt.
   – Még nem, holnapra beszéltük meg. Remélem, minél előbb be tudok költözni, hogy aztán nyugodtan keresgélhessek.
   – Csak apartmanozásból akarsz megélni?
   – Úgy gondolom, igen. Aztán majd kialakul, nem?
   – Te tudod. De én most gondolkodom bővítésben. Az is jó befektetés, neked is érdekes lehet.
   – Miféle befektetés?
   – Autókat akarok venni. Nem sokat, hármat-négyet. Ki fogom adni bérbe. Gyorsabban megtérül, mint az apartman. Kialakult vendégköröm van már, sosincs elég kocsi. Mindenkinél olcsóbban adjuk, persze, feketén. Reptéri fuvarokat is vállalok, ahhoz meg pláne az a jó, ha minél több autó van, amivel lehet dolgozni. Figyelik az illegális taxizókat, bár nekem még sosem volt gondom.
Melinda elgondolkodott. Mi lenne, ha csak egy apartmant venne, és mellé még vagy két autót. Akkor több lábon is állhatna. Tibor a főnöke unokaöccse, benne megbízhat.
   – Hány autód van most?
   – Mondjuk úgy, öt – felelte sejtelmesen a fiú. – Több befektetőm van, akiknek az autóit üzemeltetem. Mivel osztozunk a hasznon, nekem is érdekem, hogy minél jobban pörögjön az üzlet, így mindenki jól jár. Nekik semmire sincs gondjuk, csak kapják a megbeszélt százalékot. Tudod, passzív jövedelem.
Óvatosan Melindára sandított, hogy sikerült-e meggyőznie a lányt, vagy legalábbis gondolkodóba ejteni. Úgy tűnt, a laza szöveg a könnyű pénzkeresetről, és a benne vakon megbízó befektetőkről betalált. Tibor pedig igyekezett addig ütni a vasat, amíg az meleg.
   – Egy ismerősöm felvásárolt pár jó kis gépet hazamenekülő britektől. Tudod, nekik most jól betett a brexit, a legtöbben felszámolják az itteni életüket. Olcsón adják az ingatlanjaikat és az autójukat is, hogy minél előbb megszabaduljanak tőle. Úgyhogy igen-igen megkímélt kocsikat lehet most megcsípni, ha érdekel. Kértem, hogy várjon még egy-két hetet, mielőtt meghirdeti őket.
Melinda azt nem tudhatta, hogy milyen autókról van szó. Szinte megrészegült a gondolattól, hogy menő vállalkozó lesz hamarosan, autókkal és apartmanokkal. Lesznek üzemeltetői, akik folyamatosan termelik neki a pénzt, és még a felelősséget is leveszik a válláról. Észre sem vette, hogy mosolyog.
   – Ha gondolod, elviszlek hozzá, akár most, hogy legyen időd átgondolni. Én egészen biztosan veszek vagy kettőt, ilyen lehetőség ritkán adódik.
   – Rendben! Menjünk – lelkesedett a lány.

   A parkolóban, ahol a rögtönzött találkozót megbeszélték, két fiatal pár álldogált. Mint később kiderült, az egyik éppen akkor érkezett taxival a repülőtérről, a másik páros pedig a kiadó autót biztosította a számukra. Várniuk azért kellett, mert Benedek, azaz Papucsos Ben nélkül semmilyen üzlet sem köttethetett meg. A biztonság kedvéért Ben tárolta az összes kulcsot és pótkulcsot, kizárólag ő adhatta és vehette át a bérautókat, csakúgy, mint a kaucióként beszedett száz eurót. A saját kocsijukat Benen keresztül kiadó párnak mindössze annyi dolga volt, hogy tartsák a bérlőkkel a kapcsolatot. A jutalékukat havonta kapták meg a zsibvásári árust idéző fizimiskájú férfitól.
   Ben a Papucsos nevet egyetlen ismert lábbelijéről, a kitaposott strandpapucsáról kapta. Megsárgult körmeire zoknit sem húzott soha, bár nem is igazán volt rá szükség. A sziget azon részén, ahol ő mozgott, ritkán esett az eső, és a levegő sem hűlt húsz fok alá. A férfi szájából általában saját kezűleg sodort cigaretta lógott. A sok dohányzásnak köszönhetően a fogait és az ujjain lévő körmöket is sárgásbarnára színezte a nikotin.