Nélküled (részlet)

 – Na, mit szólsz Liam új barátnőjéhez? – kérdezte Lisa.
 John körbenézett, és tekintetével megkereste szomszédjukat, aki hamar túltette magát a váláson, és már össze is költözött az új párjával.
 – Melaniehoz? – kérdezett vissza közönyös hangon, miközben tálcával a kezében leült a gyorsétterem asztalához. A család minden tagja elé letette a kért hamburgert, a sült krumplikat pedig egy közös tálcára öntötte, és az asztal közepére helyezte.
 – Elég jó csaj – jegyezte meg –, nagyon vonzó külseje van, és nem tudom, milyen parfümöt használ, de kifejezetten izgató.
 Lisa szájában megállt a falat. Nem erre a válaszra számított. Sőt, igazából semmilyen választ nem akart hallani. Ő maga is látta, hogy milyen dekoratív az új szomszédasszony, aki reggelente kocogni járt, külseje ápolt, ruhái csinosak voltak. Most is egy fűzöld, spagettipántos, rövid kezeslábast viselt, ami kiválóan illett platinaszőke hajához és zöld szemeihez. A haja és a körmei mindig megfelelő formában voltak, amiért Lisa irigyelte is, és rendre megfogadta, hogy ő is jobban figyel majd a külsejére. Melanieval rendszerint akkor futott össze, amikor beugrott az öregek bevásárlószatyraiért. Szomszédja ilyenkor ment friss pékáruért tökéletes outfitben, és még arra is mindig figyelt, hogy a cipője és a táskája is összhangban legyen a ruhájával. Mindezt már korán reggel, egy nagyjából tizenöt perces bevásárláshoz. Lisa az esetek nagy többségében úgy tett, mintha nem venné észre, és őszintén remélte, Melanie sem látja őt a kinyúlt pólójában, és a combján felpördülő rövidnadrágjában. Miután gondozottjainál apróbb takarítást, mosogatást is el kellett végeznie, inkább olyan ruhát hordott, amit nem sajnált. Időnként eszébe jutott, hogy akár át is öltözhetne, de végül mindig meggyőzte magát, hogy „arra a kis időre” felesleges csinos ruhába bújnia.

 – Akkor menj, és ülj oda hozzá, ha olyan vonzó – morogta Lisa, majd három szál sült krumplit nyomott a szájába.
 – Te kérdezted – kapta fel a vizet John. – Mégis mit kellett volna mondanom? Azt, hogy csúnya? Minek kérdezel hülyeségeket, ha aztán megsértődsz? Olyan idegesítő vagy ilyenkor.
 Lisa könnyeivel küszködve látott neki a hamburgerének. Dühösen Melanie felé sandított, aki valamilyen salátát turkált kelletlenül a villájával.
 – Mintha a gyorséttermi saláta olyan egészséges lenne – suttogta mérgesen, miközben megpróbálta visszatuszkolni a zsemléből kipotyogott hagymakarikákat a helyükre.
 – Nekem mondod a magadét még mindig?
 – John, légy szíves, fejezd be! Ne a gyerekek előtt balhézz velem…
 – Te balhézol, mert már megint az agyadra ment a féltékenység.
 – John, kérlek…
 John dühösen az asztal közepére dobta a hamburger galacsinná gyűrt csomagolópapírját.
 – Minek bosszantasz állandóan…

 Néma csendben ették meg a szokásos szombat esti vacsorát. Lisának nem esett jól a falat. Most döbbent rá, hogy úgy igazán még nem is volt féltékeny. Sokszor észrevette korábban, hogy néz egy-egy nő a férjére, de John sosem mutatott érdeklődést senki iránt, amikor vele volt. A férje mindig úgy tett, mintha észre sem venné a sóvár pillantásokat. Azt ugyan tudta róla, hogy szeret flörtölni, de a párja még egyszer sem mondta senkire, hogy jó nő, vagy hogy vonzó. Azt meg, hogy izgató…! Ki is kaparta volna a szemét annak a nőnek, akit John ilyen szavakkal illet. Legalábbis eddig azt hitte. Most, hogy a férfi ilyen könnyedén odalökte, hogy izgató az illata annak a libának, teljesen leblokkolt.

 Mire hazaértek, Lisa rájött, hogy miért fájtak ennyire azok a bizonyos szavak. Neki ugyanis, még sosem mondott John ilyet. Az egyetlen bók, amit hallott tőle: “ha rád nézek, feláll”.
 Az más kérdés, hogy Johnnak gyakorlatilag bármitől, bármikor felállt.

 Sokáig forgolódott, de nem jött álom a szemére. Melaniet látta maga előtt a zöld ruhájában, a metál fényű körmeivel. Vajon milyen parfümöt használhat, amit még az ő férje is izgatónak tart? John is és ő is a drogériában vásároltak illatszert, drágábbat nem engedhettek meg maguknak. A férje általában a „nem rossz” és az „ez jó” kifejezésekkel illette a az általa használt illatokat. John orra nem volt igazán kifinomult, ő maga is inkább az ár alapján választott kölnit magának. Még hogy izgató!